Hadd foglaljam össze, mit mondtam az önzetlen jótékonykodásról. Azt mondtam, kétféle önzés
létezik; talán azt kellett volna mondanom, három.
Először: amikor teszel valamit, vagy inkább, amikor azt az örömöt adod önmagadnak, hogy
önmagad kedvére teszel.
Másodszor: amikor azzal szerzel magadnak örömöt, hogy másoknak szerzel örömöt. Ezzel ne
büszkélkedj. Ne hidd, hogy nagy ember vagy. Nagyon is hétköznapi ember vagy, csak
kifinomult az ízlésed. Az ízlésed a jó, nem a lelkiséged minősége. Amikor gyerek voltál, a Coca
- Colát szeretted; most már idősebb vagy, és értékeled a jól behűtött sört egy forró napon. Most
már jobb az ízlésed. Amikor gyerek voltál, szeretted a csokoládét; most már idősebb vagy,
élvezel egy szimfóniát, egy verset. Most már jobb az ízlésed. De mindvégig örömöt szerzel
önmagadnak, kivéve, hogy az most már a másoknak szerzett örömben van.
A harmadik típusú kielégülés a legrosszabb. Ezt akkor kapod, amikor azért teszel valami jót,
hogy elejét vedd egy rossz érzésnek. Nem jó érzésért cselekszel, a vállalás tulajdonképpen rossz
érzést kelt benned. Gyűlölöd. Szeretetteljes áldozatokat hozol, de zsörtölődsz. Hah! Mily
keveset tudsz magadról, amíg azt hiszed, hogy a dolgaidat nem így rendezed.

Az a jótékonykodás legrosszabb fajtája, amikor azért teszel valamit, hogy ne legyen rossz
érzésed. Nincs merszed azt mondani, hogy egyedül akarsz maradni. Azt akarod, higgyék rólad,
hogy jó pap vagy. Amikor azt mondod: "Nem szeretem megsérteni az embereket", én azt
mondom "Hagyd ezt! Nem az igazat mondod." Senkinek sem hiszek, legyen bár férfi vagy nő,
aki azt mondja, hogy nem szereti megsérteni a másikat. Imádunk sértegetni, különösen
bizonyos embereket. Örömünket leljük benne. És amikor valaki más sérteget, az is kedvünkre
való. Csakhogy mi magunk nem akarjuk vállalni a sértés megvalósítását, mivel az árthat a jó
hírünknek. No, ebben érhető tetten a dolog! Ha mi sértegetünk, másoknak rossz véleménye lesz
rólunk. Ők nem szeretnek majd minket, rosszat mondanak majd rólunk, és mi ezt nem
szeretjük.

-

MI JÁR AZ ESZEDBEN?

Az élet egy bankett. És a tragédia az, hogy a legtöbb ember éhen hal. Ez az, amiről valójában
beszélek. Van egy kedves történet néhány emberről, akik a brazil partok közelében egy tutajon
haldokoltak a szomjúságtól. Fogalmuk sem volt arról, hogy tutajuk édesvízen sodródik. A folyó
olyan erővel ömlött a tengerbe, hogy a sodrás bevitte az édesvizet a parttól néhány mérföldre,
úgyhogy ahol ők voltak, ott édesvíz volt. De fogalmuk sem volt róla. Hasonló módon, minket
öröm, boldogság és szeretet vesz körül. A legtöbb embernek azonban fogalma sincs erről. Az
ok: agymosást kaptak. Az ok: hipnotizálták őket; alszanak. Képzelj el egy színpadot, melyen egy
mágus hipnotizál valakit, hogy az illető olyasmit lásson, ami nincs ott, azt pedig ne lássa, ami
ott van. Erről szól a dolog. Lásd másként a dolgokat, és fogadd el a jó hírt. Ébredj fel! Ne
pityeregj a bűneid miatt. Miért pityeregnél olyan bűnök miatt, amelyeket még alvóként követtél
el? Sírni fogsz azért, amit hipnotizált állapotban követtél el? Miért akarsz azonosulni egy ilyen
emberrel? Ébredj fel! Ébredj fel! Lásd másként a dolgokat! Végy fel új gondolkodásmódot!
Végy új látásmódot! Minthogy "a királyság itt van!" (Vö. pl. Lk 10,9; 17, 21.) Ritka az a
keresztény, aki ezt komolyan veszi. Mondtam nektek, hogy az első dolog, amit meg kelltennetek, az, hogy felébredtek, szembenéztek a ténnyel, hogy ti nem örültök annak, hogy
felkeltenek titeket. Sokkal inkább szeretnétek az összes olyan dolgot, melyekről a hipnózis miatt
azt hiszitek, hogy oly drágák számotokra, oly fontosak számotokra, oly fontosak az életetek és
fennmaradásotok szempontjából. Másodszor, értsd meg. Értsd meg, hogy talán rosszak az
ideáid, és éppen ezek befolyásolják az életedet, ezek okozzák benne a felfordulást, ezek tartanak
álomban. Ideák a szerelemről, ideák a szabadságról, ideák a boldogságról és így tovább. És nem
könnyű figyelni valakire, aki kihívást intéz eme, számodra oly drága ideáid ellen.