TUDATOSÍTÁS - ANÉLKÜL, HOGY MINDENT KIÉRTÉKELNÉNK

Meg akarod változtatni a világot? Mi lenne, ha önmagaddal kezdenéd? Mi lenne, ha önmagad
transzformálódnál először? Hogyan éred azt el? Megfigyeléssel. Megértéssel. Úgy, hogy
részedről nincs sem beleavatkozás, sem megítélés. Mert amit megítélsz, azt nem tudod
megérteni. Amikor azt mondod valakiről, hogy "ez a férfi egy kommunista", a megértés abban a
pillanatban már meg is állt. Címkét nyomtál rá. "Ez a nő egy kapitalista." A megértés abban a
pillanatban már meg is állt. Címkét nyomtál rá, és annál rosszabb, ha a címke alig kivehető
helyeslést vagy helytelenítést is hordoz! Hogyan fogod megérteni, hogy adott esetben mivel
értesz egyet, mivel nem?
Mindez úgy hangzik, mint egy új világ, ugye? Nincs ítélet, nincs megjegyzés, nincs állásfoglalás:
valaki csupán figyelemmel kísér, megfigyel, tanulmányoz anélkül, hogy a megfigyelt,
figyelemmel kísért tanulmányozott dolgot meg akarná változtatni. Azért, mert ha azt, ami van,
azzá kívánód változtatni, aminek szerinted lennie kellene, akkor többé nem érted. Az idomár
megpróbál megérteni egy kutyát, hogy betaníthassa bizonyos mutatványok előadására. A tudós
azonban egyszerűen megfigyeli a hangyák viselkedését, s a szeme előtt nem lebeg más, mint
megfigyelni a hangyákat, minél többet megtudni róluk. Nincs más célja. Nem kísérli meg
betanításukat, vagy azt, hogy bármire jusson velük. A hangyák érdeklik, azokról akar tudni
minél többet. Így áll a dologhoz. Azon a napon, amikor közel ilyen álláspontra helyezkedsz,
csodában lesz részed. Megváltozol erőfeszítés nélkül, helyes irányba. Végbemegy majd a
változás, nem kell keresztülvinned. Ha tudatára ébredsz, akkor tájékozatlanságodon úrrá lesz ez
a megvilágítás, minden eltűnik, ami gonosz. És ez tápot ad mindannak, ami jó. Ezt kell majd
megtapasztalnod.
De ez fegyelmezett elmét követel. És amikor azt mondom: fegyelmezett, nem erőlködésről
beszélek. Valami másról beszélek. Tanulmányoztál már valaha egy atlétát? Legyen bár férfi vagy
nő, az egész élete sport, de micsoda fegyelmezett életet él. És nézz meg egy folyót, amint a
tenger felé halad. Általa jönnek létre a partok, amelyek megszabják a medrét. Amikor van
benned valami, ami a helyes irányba tart, akkor az létrehozza önnön fegyelmét. Attól a
pillanattól kezdve, hogy a tudatára ébredés, mint valami bogár, megcsíp téged. Ó, mily
csodálatos! A világ legcsodálatosabb dolga: a legfontosabb, a legcsodálatosabb. Semmi sincs
olyan fontos a világon, mint a tudatára ébredés. Semmi. És, természetesen, a maga módján ez is
fegyelem.Semmi sincs oly csodálatos, mint tudatában lenni. Szívesebben élnél tudatlanságban? Inkább
cselekednél, és nem lennél tudatában akcióidnak, beszélnél, és nem lennél tudatában
szavaidnak? Szívesebben figyelnél az emberekre, és nem lennél tudatában annak, amit hallasz,
vagy látnál dolgokat, és nem lennél tudatában annak, amit nézel? A nagy Szókratész azt
mondta: "Nem érdemes tudatára ébredés nélkül élni." Ez magától értetődő igazság. A legtöbb
ember nem él tudatára ébredten. Gépies életet él, sárba tapadt gondolatokkal - általában valaki
máséval -, önkéntelen érzelmekkel, mechanikus cselekedetekkel, mechanikus reakciókkal.