KULTURÁLIS KONDICIONÁLTSÁG
Beszéljünk még a szavakról! Korábban már mondtam nektek, hogy a szavak hordereje
korlátozott. Ehhez még valamit hozzá kell tennem. Vannak szavak, amelyek semmire sem
vonatkoznak. Például: én indiai vagyok. Mármost, tételezzük fel, hogy hadifogoly vagyok
Pakisztánban, és azt mondják nekem: "Nos, ma önt elvisszük a határra, ahonnan pillantást
vethet a hazájára." Kivisznek hát a határra, én pedig áttekintek a túloldalra, és azt gondolom:
"Ó, hazám, én gyönyörű hazám! Falvakat látok, és fákat és hegyeket. Ez az enyém, a
szülőföldem!" Egy idő után az egyik őr így szól: "Elnézést, tévedés történt. Még további húsz
kilométert kell megtennünk." Mire reagáltam? Semmire. Leragadtam annál a szónál, hogy
India. De a fák nem India; a fák fák. Valójában nincsenek sem országhatárok, sem
megyehatárok vagy birtokhatárok. Az emberi elme húzta oda azokat; általában az ostoba, mohópolitikusok. Az én hazám hajdanán egy ország volt; most négy. Ha nem vigyázunk, lehet, hogy
hat lesz. Akkor majd hat zászlónk lesz, hat hadseregünk. Ez az, amiért sohasem látsz engem
tisztelegni egy zászló előtt. Utálok minden nemzeti zászlót, mert téveszmét testesítenek meg.
Mi előtt tisztelgünk? Én a humanitás előtt tisztelgek, nem egy zászló előtt, melyet egy hadsereg
vesz körül.
A zászlók az emberek fejében léteznek. Akárhogy is, a szótárunkban ezer és ezer olyan szó van,
amelyeknek semmi közük sincs a valósághoz. Mégis érzelmeket keltenek bennünk! Így azután
elkezdünk látni olyan dolgokat, melyek nincsenek is ott. Mi tényleg látjuk India hegyeit, amikor
pedig azok nem is léteznek, és ténylegesen látunk indiaiakat, holott ők szintén nem léteznek.Az én indiai kondicionáltságom létezik. De ez nem
valami szívderítő dolog.
Ha rossz tapasztalatokra tettél szert egy amerikaival, vagy megharapott egy kutya, vagy
kellemetlen emlékeid vannak egy bizonyos étellel kapcsolatban, akkor életed hátra lévő részében
annak befolyása alatt állsz majd. És ez baj! Meg kell tőle szabadulnod. Ne hurcold magaddal
múltbeli tapasztalataidat! Valójában még a kellemeseket se cipeld magaddal! Tanuld meg, mit
jelent valamit a maga teljességében megtapasztalni, azután ne törődj tovább vele, és vedd a
következő momentumot, anélkül, hogy az előző befolyásolna! Ha így tennél, akkor a múlt oly
kicsi poggyászával járnád az életet, hogy akár a tű fokán is képes lennél átbújni. Tudnád, mit
jelent az örök élet, mert az örök élet: az "rögvestmost" van, az időtlen jelenben. Csak így fogsz
belépni az örök életbe.
De mennyi kacatot cipelünk magunkkal! Hozzá sem kezdünk a feladathoz, hogy felszabadítsuk
magunkat, hogy eldobáljuk a poggyászt, hogy önmagunk legyünk. Sajnálattal mondom, hogy
bármerre járok, mindenütt találok mohamedánokat, akik a vallásukat, az imájukat, a Koránt arra
használják, hogy önmagukat eltérítsék ettől a feladattól. És ugyanez vonatkozik a hindukra és a
keresztényekre{, és persze politikusokra és környezetvédőkre, munkamániásokra,
személyfüggőkre és alkoholistákra, stb.} is.
El tudod képzelni azt az emberi lényt, akit többé nem befolyásolnak a szavak? Akárhány {és
nem akármilyen...} szót mondhatsz neki, s ő még mindig becsületes tisztasággal viszonylik
hozzád. Mondhatod neki: "Én Ikszipszilon bíboros érsek vagyok", de ő tárgyilagos marad;
olyannak lát, amilyen vagy. Nem befolyásolja a címke.