RÁMENŐS ERŐLKÖDÉS NÉLKÜL
Meditálni a dolog felett, és utánozni Jézus viselkedésének külsőségeit, ez nem segít sehová.
Nem az a kérdés, hogy tudod-e utánozni Krisztust, hanem, hogy azzá tudsz-e válni, ami Jézus
volt, tudatára ébredsz-e, megérted-e, mi megy végbe benned. Minden más módszer, melyet
önmagunk megváltoztatására használunk, ahhoz hasonlít, mint mikor erőlködve tolsz egy
lerobbant kocsit. Tételezzük fel, hogy egy távoli városban van dolgod! A kocsi bedöglik
útközben. Micsoda helyzet; az autó nem működik! Felgyűrjük tehát az ingünk ujját, s elkezdjük
tolni a kocsit. És toljuk, és toljuk, és toljuk, és toljuk, míg meg nem érkezünk abba a távoli
városba. Azt mondjuk: "Nos, véghezvittük." Majd tovább toljuk az autót, végig az úton a
következő városig. Azt mondod: "Odaértünk, nem?" De életnek nevezed ezt? Tudod, mire van
szükséged? Szakemberre, szerelőre van szükséged, aki felnyitja a motorház tetejét, és kicseréli a
gyújtógyertyát. Fordítsd el a slusszkulcsot, s a kocsi beindul. Szakember kell neked, arra van
szükséged, hogy magadba tekints, megértsd a dolgokat, tudatára ébredj. Nem rámenős
erőlködéssel. Erőfeszítésre nincs szükséged! Ez az, amiért az emberek oly fáradtak, oly
elcsigázottak.
Téged és engem arra tanítottak, hogy legyünk önmagunkkal elégedetlenek. Ez az, amiből a
gonosz - pszichológiai értelemben - előjön. Mindig elégedetlenek vagyunk, állandóan
zúgolódunk, szakadatlanul erőlködünk. Rajta, még több törekvést, még és még több
erőfeszítést! De belül örökös konfliktus van; igen kevés megértés.