Mindig

vigyáznunk kell arra, nehogy a vallásgyakorlat a lélek egy újabb zaklatása legyen, amely elvonja

figyelmünket az élet magasztos ügyétől. És az élet nem a részvételt jelenti a kormányzat

munkájában, sem a jól menő üzletelést, sem a nagyszerű karitatív tetteket. Az nem élet. Az élet

azt jelenti, hogy felszámoltál minden akadályt, gátat, megváltál minden feleslegesen cipelt limlomtól, és eleven frissességgel, üdén éled meg a jelen pillanatot. "Az ég madarai... nem

fáradoznak, és nem fonnak" (Vö Mt 6, 26.) - ez élet.

Azzal kezdtem, hogy az emberek szunnyadnak, nincs bennük élet. Halott emberek vezetik a

kormányokat, holtak irányítják a nagy üzleti vállalkozásokat, élettelen emberek tanítanak

másokat; {Ti viszont} keljetek életre! Ezt kell szolgálnia a vallás gyakorlásának, máskülönben

felesleges, hiábavaló. Egyre nagyobb mértékben - és ezt te éppúgy tudod, mint én - elveszítjük

az ifjúságot szerte a világon. Gyűlölnek minket; nem érdekli őket a rájuk rótt mind több félelem

és bűn. Nem érdekli őket a több szentbeszéd, erkölcsi prédikáció és jóra serkentő beszéd,

buzdítás.