Amikor semmire nem megyünk
a pozitív gondolkodással

Mielőtt
ecsetelni kezdeném elménk csodálatos hatalmát, s ar-
ról kezdenék el beszélni, miként nyújtottak bepillantást a sej-
tekkel kapcsolatos kutatási eredményeim anyag és tudat
összjátékába, mindjárt a legelején le kell szögeznem, nem hi-
szek abban, hogy egymagában a pozitív gondolkodás csodá-
kat tehet. Ennél többre van szükségünk, ha kordában kíván-
juk tartani testünket és életünket. Persze testi-lelki egészsé-
günk szempontjából fontos, hogy elménk erőit pozitív
gondolatok felé irányítsuk, s száműzzük a vérszívó, elerőtle­
nítő negatív gondolatokat, amelyek lépten-nyomon felütik a
fejüket. Csak hogy - és ezt a "csakhogy"-ot most nagyon nyo-
matékosan mondom - egyedül a pozitív gondolatok nem
szükségképpen vezetnek eredményre! Aki kudarcot vall ve-
lük , a tetejében minden reményét is elveszti, mert azt hiszi,
hogy valamennyi gyógymódot kimerített e.
E szerencsétlen kárvallottak csak azt nem értik meg, ho gy
a tudat és a tudattalan valójában elválaszthatatlan tartomá-
nyai az elmének. A pozitív gondolatokat kreatív tudatos el-
ménk termeli. Ezzel szemben a tudattalan ösztönös és tanult
ingerválaszok tárháza. Úgy is mondhatnám, a szokások rab-
ja, amely legnagyobb bosszúságunkra újra meg újra ugyan-
azokat a válaszokat adja. Hányszor dühödtünk fel életünk-
ben, mondjuk, egy kupakja vesz tett fogkrémes tubuson?
Gyerekkorunk óta azt tanultuk, hogy gondosan csavarjuk
vissza a kupakot. Valahányszor e mulasztással találkozunk,
felforr az agyvizünk. Valójában egyszerű ingerválasz ez, me-
lyet tudattalanunk elraktározott a maga viselkedési program-
jában.
No már most, ami az idegtevékenység hatékonyságát illeti,
a tudattalan milliószorta hatékonyabb a tudatos elmeműkö­
désnél. Mit gondolnak ezek után, ha a tudat vágyai szembeke-
rülnek a tudattalan programjával, melyikük kerül ki győzte­
sen? Ezerszer is elismételhetjük, hogy igen, bizony szerethe-
ták vagyunk, vagy hogy a daganatunk össze fog zsugorodni.
Ám ha gyerekfejjel mindegyre azt sulykolták belénk, hogy ér-
téktelenek vagy betegesek vagyunk, ezek a tudattalan progra-
mok aláássák életünk megváltoztatására tett tudatos erőfeszí­
téseinket. Emlékezzenek csak vissza, milyen hamar semmivé \
foszlott szilveszteri fogadalmuk fogyókúrájukról, amikor or-
rukba csapott a sülő pulyka ínycsiklandó illata! A 7. fejezet-
ben bővebben szólok az önsorsrontó tudattalan programozás-
ról, meg arról, hogyan írhatjuk felül mégis sikeresen. Egyelőre
csak annyit jegyzek meg, igenis van remény azok számára,
akik csúfos kudarcot vallottak a pozitív gondolkodással.