A gondolat hatása a körülményekre

Az ember elméje egy kerthez hasonló, amelyet okosan művelnek, vagy hagynak elvadulni; de akár művelt, akár elhanyagolt, mégis terem. Ha nem ültetünk bele hasznos magokat, bőséges hasztalan gyommag mennyiség fog belehullani, és saját fajtáját fogja a kertben elszaporítani. Ahogyan a kertész megműveli a telkét, azt a gaztól megtisztítja, és neki tetsző virágokat, gyümölcsöket termeszt, úgy kellene az embernek elméje kertjét is gondoznia. Kigyomlálni a helytelen, hasztalan, tisztátalan gondolatokat, és a tökéletesség irányába fejleszteni az igazság virágait és gyümölcseit, és a hasznos és tiszta gondolatokat. Követve ezt a folyamatot, az ember előbb vagy utóbb felfedezi, hogy Ő maga lelkének főkertésze, és életének igazgatója. Leleplezi önmagában a gondolatok áramlását és egyre pontosabban megérti, hogy a gondolatok ereje és az elme részei hogyan alakítják a jellemet, a körülményeket és sorsunkat. A gondolat és a jellem egy, és ahogyan a jellem csak a környezetünkön és körülményeken keresztül fedi fel, mutatja meg magát, úgy az egyes ember külső életkörülményeit vizsgálva azt látjuk, hogy az megegyezően összefüggésben van belső állapotával. Ez nem azt jelenti, hogy egy ember körülményei bármely időpillanatban jellemvonásairól teljes képet adnak, hanem azt, hogy ezek a körülmények annyira bensőséges összefüggésben vannak valamely belső életbevágó gondolat-elemével, hogy az adott pillanatban elengedhetetlenek az egyén fejlődéséhez.