Az elfogadás szintjének egy másik jellegzetessége, hogy többé nem foglalkozunk olyan morális ítéletekkel, mint „jó” vagy „rossz”. Egyszerűen nyilvánvalóvá válik, hogy mi az, ami működik, és mi az, ami nem. Anélkül is könnyű észrevenni, hogy mi destruktív és mi kedvező, hogy bármit „gonosznak” tartanánk. Ezzel egyúttal a bűntudatot is kiküszöböljük, ami minden ítélkezés velejárója. Megértjük végre a kijelentést: „Ne ítélj, hogy ne ítéltess!”
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.