Álmodban azt álmodod, hogy hegyről zuhansz lefelé, és én melletted zuhanok. És azt
 mondom neked: „Ne aggódj, semmi bajod nem eshet, álmodsz”, de nem hiszel nekem,
 teli vagy félelemmel és azt mondod: „Nem látod, hogy zuhanunk, nem látod, hogy mi
 történik, hogy tudsz álomról beszélni?” Csak földet érés előtt ébredsz fel, és nevetsz:
 „Álom volt az egész.” Ugyanígy kötődsz betegséghez, egészséghez, jóhoz, rosszhoz,
 boldogsághoz, boldogtalansághoz, mindezek fogalmak. Helyekhez és dolgokhoz kötődsz.
 Elfelejtetted, hogy ez egy álom. Azt hiszed, hogy valóság, és mivel valóságnak hiszed,
 ennek megfelelően szenvedned kell. Amikor elhagyod a testedet, visszajössz, újra és újra
 és újra, mindig az álom részeként, amíg szenvtelenné nem válsz.
 
 Hogyan csináld? Egyszerűen figyeld, ami körülöttünk zajlik, és ne kötődj hozzá. Ébredj
 rá valóságodra. Értsd meg önmagadat, hogy nem te vagy a cselekvő. Bármit teszel,
 eleve el volt rendelve. Meg fog történni. El kell elengedned minden mentális
 kondicionálást, minden tárgyiasságot. És elmédet el kell csendesítened. Tedd elmédet
 nyugodttá, egy mozdulatlan tóhoz hasonlóan.
 
 Aztán a valóság magától megérkezik. A boldogság magától megérkezik. A béke
 magától megérkezik. A szeretet magától megérkezik. A szabadság magától megérkezik.
 Ezek a dolgok egymás szinonimái. A nélkül következnek be, hogy valaha is gondolnál
 rájuk. De előbb meg kell megszabadulni a képzettől, hogy én a test, vagy a tudat, vagy a
 cselekvő vagyok, és akkor minden magától fog történni.