Az intellektus útjait ismerjük ugyan, de nem ismerj
ük a szeretet útját, és az intellektus által nem is lelhetünk
rá erre az útra. Hogy megszülethessen a szeretet,
meg kell szűnnie az intellektusnak, minden elhajlásával,
minden vágyával, ambíciójával és törekvésével egyetemben,
Hát nem tudjátok, hogy amikor ott él bennetek
a szeretet, akkor együttműködtök embertársaitokkal,
és nem gondoltok önmagatokra? Ez az intelligencia legmagasabb
rendű formája - nem pedig az, amikor felsőbbrendű
lényekként vagy magasabb társadalmi pozíciót
betöltve szeretitek embertársaitokat, mert az
valójában nem más, mint félelem. Ha az efféle dolgoknak
szentelitek az érdeklődéseteket, nem létezhet szeretet;
ilyenkor csak a kizsákmányolás félelemből eredő folyamata
létezhet. Azaz a szeretet csak az elme
hiányában születhet meg, ezért teljes egészében meg
kell hát értenetek az elme szerepét és működését.
Együttműködés csakis akkor létezhet, ha tudjuk, hogyan
szeressük egymást; csakis ilyenkor működhetünk
intelligens módon, csakis ilyenkor oldhatunk meg bármilyen
problémát. Csakis ekkor ismerhetjük meg Istent,
csakis ekkor ismerhetjük meg az igazságot. Jelenleg az
intellektus és az utánzás által törekszünk Isten megismerésére
- ez azonban pusztán bálványimádás. Az örökkévaló,
az időtlen és felmérhetetlen csakis akkor születhet
életre bennünk, ha a megértés által félresöpörjük az
énünket. Az örökkévalót nem kereshetitek fel - meg kell
várnotok, míg az keres fel benneteket.